Korzika titokzatos világa

Korzika titokzatos világa

Hova menjünk nyaralni? A hegyekbe vagy a tengerhez? A kérdés gyakorta vetődik fel a nyári szabadságolások előtt az utazni vágyókban. És nem is gondolnánk, milyen egyszerű a válasz, legalábbis azoknak, akik a görögök által Kallistónak, azaz a legszebb szigetnek nevezett földdarab felé veszik útjukat. Reggel megmásszuk a hegycsúcsokat, májusban még a hegyoldal jeges haván csúszkálhatunk, s délután már az öböl kék vizén szörfözhetünk.

Napóleon fogalmazott így: az ember még meg sem látja Korzikát, s már érzi illatát. A korzikai bizonyára elfogult volt szülőföldje iránt, de a távolról érkezett költők, egyszeri halandók is ugyanilyen elragadtatással beszélnek e földarabról, melyen tavasszal és nyáridőben levendulától, mimózától, rozmaringtól illatozik a levegő.

Bájos öblök, komor erődök, csipkés sziklacsúcsok

A Franciaországhoz tartozó sziget valamikor régen – szó szerint – leszakadt az Alpokból, ezért olyan érzése van az embernek, mintha egy hatalmas hegyet látna a tenger közepén. A sziget területe a tizedét sem teszi ki hazánk területének, mégis több mint húsz kétezer méternél is magasabb csúcs emelkedik a táj fölé. (Ne feledjük: nekünk egy ezer méternél magasabb csúcsunk van, az 1015 méter magas Kékes!) Nem csoda, hogy csalóka képzetek lesznek úrrá a tengerben fürdőzőn: csak ki kell nyújtania a kezét, s megérintheti a magasba szökő csúcsokat…

A meredek sziklaormok sötét para és szelídgesztenye erdőket, a bizarr alakokat formázó csipkék zord és hangulatos öblöket, titokzatos völgyeket fognak közre, melyek partján, mélyén bájos falvak, komor erődök, nyüzsgő kikötővárosok húzódnak meg.

A turisták többsége Bastia kikötőjébe érkezik meg hajóval az olaszországi Livorno, Genova vagy a dél-franciaországi Marseilles, Nizza városából. A város szűk utcái, magas zsalugáteres ablakú házai, barokk palotái, templomai, méltóságteljes erődje, pezsgése egyből magával ragadja az útonjárót. Ám aki igazán szeretné megismerni Korzikát, az továbbhalad a Cap Corse félsziget felé, ahol zord genovai tornyok őrzik a tengerpartot, a lejtőkön zamatos borokat termelnek, a szépsége okán pedig megannyi művész látogatja. Itt, Ergalungán született Paul Valery költő is, aki elragadtatással írt a szigetről. S ha valaki szereti a festői kisvárosokat, látogasson még el Porto Vecchióba, amely sokak szerint a Földköz-tenger legszebb kikötővárosa.

Napoleon szerepét máig vitatják a szigetlakók

A tengerpartnál maradva két fontos várost kell megemlíteni, amit nem hagyhat kis utazása során a Korzikába látogató turista. Az egyik Ajaccio, ahonnan világhódító útjára indult Bonaparte. Napoleon szerepe meglehetősen vitatott: míg a franciák a hódító császárt látták benne, a korzikaiak egy része azonban az árulót, aki a sziget felett még inkább megerősítette a franciák uralmát. A korzikai lélek ugyanis születésétől fogva szeparatista, s ha kell fegyvert ragad a függetlenségéért… Itt még él a hallgatás törvénye, s féltőn óvják a hagyományokat a szigetlakók. Ajaccioban ma is áll Napoleon háza, s a közelben az a templom, ahol épp misét hallgatott Napoleon édesanyja, miközben rájöttek a szülési fájdalmak.

A másik, a sziget déli csücskén, a mészkősziklák koronáján emelkedő Bonifacio, amely Paul Valery szerint szépség tekintetében Korzika fővárosa. Bizony különleges látványt nyújtanak a középkori szűk utcák, s a háborgó víz fölé hajló sziklacsipkén magasodó házak. Ha itt egy háziasszony az ablakból leejti a porrongyot, azt menten magába nyeli a tenger. S micsoda színeket alkot itt a víz! Hol mélykék, hol ezüst, a nap fényjátékával díszített barlangokban pedig azúrosan vibrál.

S ha idáig eljut a turista, ballagjon el a temetőbe is. Mivel a sziklákba lehetetlenség sírokat vájni, a korzikaiak kis házakat építettek elhunyt szeretteiknek. A házak utcákat alkotnak, az utcák pedig terekbe torkollanak. Fura látvány ez a földöntúli város…

Sziklavárosok a hegyek ormán

Korzika rejtélye talán leginkább a hegyi falvakban, városokban érzékelhető. Míg mi, magyarok többnyire a völgyekbe építkezünk, addig a korzikaiak a hegyek csúcsán emelték fel házaikat, a kis falvakat és a nagyobb városokat egyaránt. Korzikát ugyanis mindig támadta valamelyik tengeri hatalom, így állandó figyelésre, védelemre rendezkedtek be a szigetlakók. Igazán biztonságban a belső részekben érezték magukat. A középkori hangulatú Sartent a legkorzikaibb korzikai városnak tartják, egykor igazi rablófészek volt. Szigorú, szürke gránit házai erődszerűen magasodnak a szűk utcák mentén, s nagy ünnepeken körmenetek indulnak az 1600-as években indult Szűz Mária templomából.

A sziget egykori fővárosába, Cortébe, vadregényes, erdős, sziklás hegyvidéken keresztül vezet az út. A város évszázadokon át az ellenállás fészke volt. Elég körülnézni a vidéken, végigsétálni a főutcán, s a látogató rájön: a korzikaiak lelkét idegen soha nem értheti meg.

De legalább megpróbáljuk felfedezni a természet csodáit, s megismerni a múlt örökségét…

Hasznos információk

Korzikán a helyi hatóságok komolyan veszik a sziget védelmét, ezért nem a tömegturizmusra rendezkedtek be. A szigetre érkezők számát a kompforgalom korlátozásával szabályozzák, ezért ajánlatos minél korábban megvásárolni a kompjegyet, s lefoglalni a szállást. Gyakran előfordul, hogy májusra, júniusra elfogynak a szálláshelyek, komp férőhelyek.

Ajánlott útvonal:

  1. Budapest-Graz_Klagenfurt_Velence_Firenze-Livorno (1100 km)
  2. Budapest-Graz-Klagenfurt-Velence-Verona-Cremona-Genova (1300 km)

A sziget belső részén rendkívül veszélyesek, kanyargósak az utak. Senki ne akarjon 20-30 kilométernél gyorsabb sebességgel haladni a Cargese-Porto, Porto-Calvi, Porto-Corte, Corte-Aleria útvonalon.

Éghajlat: márciustól minden virágzik, a hőmérséklet 20-25 Celsius fok, nyáron a hőmérséklet 30 fok fölé emelkedik. A tengerben áprilistól szeptember végéig lehet fürdeni, az eső elvétve esik.

Hivatalos nyelv: francia.

Hivatalos fizetőeszköz: euro, 1 euro kb. 305 Ft.

 

Fiedler Anna Mária/Színes RTV

Ami szintén érdekelheti...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


három × = 18